A 2.a osztályosokkal elérkeztünk magyar irodalomból az utolsó témakörünkhöz, amiben kicsit készülünk a nyárra, az évszak jellemzőinek bemutatására.
2024. május 29-én, szerdán tartottunk egy témanapot, amikor az éltető búzával foglalkoztunk, és rajta keresztül a kenyér fontosságára is felhívtuk a figyelmet.
Irodalom órán elolvastuk Szilágyi Domokos: Két nyári mondókáját, amit a tankönyv segítségével értelmeztünk. Megbeszéltük, hogy mi milyen szerencsések, vagyunk, hiszen láthatunk búzaföldeket, betakarító gépeket, és azt is, ahogy bálázzák, majd felhasználják a szalma szárát, a szalmát. Sok előnyt jelent a falusi lét ebben a témakörben.
Ezután megvizsgáltuk a családom által termelt tavalyi búzát, amit minden évben elteszünk, hogy díszíthessük vele az otthonunkat. Csoportokban vizsgáltuk meg a szalmaszálat, és megállapítottuk, hogy a régi időkben a szívószálat helyettesítette, majd jó alaposan megszemléltük és részei bontottuk kalászt és a búzaszemeket is. Ezután meg is kóstoltuk a búzaszemeket, amiket a fogainkkal „őröltünk meg.”
Elénekeltem nekik a Búza, búza, búza című népdalt, majd megbeszéltük, hogy a mindennapi kenyerünk, amit az imádságainkban is kérünk búzásból, vagyis a lisztből készül. De hogy bizonyosságot is szerezzenek, dagasztásba kezdtünk és megpróbáltunk kenyeret készíteni. Összeválogattuk a hozzávalókat és bedagasztottuk.
Kétszer kelesztettük, majd megsütöttük.
Nagyon nehezen vártuk meg, amíg kihűl, de azért nagy nehezen sikerült! Ezután jóízűen elfogyasztottuk a búza témanapunk produktumát, a 2.a osztályosok kenyerét.
Bízom benne, hogy sok ismeretet szereztek a gyerekek ezen a témanapon, és hazaviszik a búza, mint életető növényünk fontosságának elismerését!
Szabóné Várady Katalin, tanító
