Magyar Kultúra Napja a Cecei Általános Iskola 2. évfolyamán
Január 22-én ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját, amit a Himnusz születésnapjához kötünk minden évben. Magyar emberek vagyunk, itt élünk Európa közepén egy kis nemzetként, akik nagyon büszkék a nyelvükre, a hagyományaikra, az elért eredményeikre! Ezt a személetet szeretnénk a felnövő nemzedéknek is átadni, ezért a 2. osztályosokkal egy olyan órát töltöttünk el együtt, amikor is igyekeztünk a magyar kultúrából egy kis szeletet megmutatni nekik. Ráébreszteni őket, hogy mennyi mindent kaptak már eddig is rövid életük során a magyar kultúrából. A tornateremben valósítottuk meg a közös óránkat, Szőke Genovéva táncoktató támogatásával, aki néptánc órákat tart iskolánkban a gyerekeknek.
A közös foglalkozás kezdetén megbeszéltük, hogy nem könnyű verset írni, és ez bizony Kölcsey Ferenc idejében is így volt. Átírta, javította a lúdtollal írt kéziratot, mígnem január 22-én úgy gondolta, hogy jó lesz. Ezt a verset ismeri meg minden magyar ember, és énekli igaz szívvel az ünnepségeken, újévkor, vagy a hazánkat is érintő sporteseményeken. Minden magyar ember feláll, kihúzza magát, ha hallja a magyar Himnusz hangjait, és ha teheti, énekli is. Mi is így kezdtük programunkat- a Himnuszunk közös éneklésével.
Ezután megbeszéltük, hogy a magyar nyelv milyen gyönyörű és nehéz nyelv is egyben, és mi milyen büszkék lehetünk rá ebben a nagyvilágban. Kevesen vagyunk magyar nyelvet beszélők a világban, ezért fontos, hogy mindenki jól használja!
Az idei évben már sok memoritert tanultunk, így közös versmondással is kapcsolódtunk a Magyar Kultúra Napjához.
Elhangzottak Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben, Weöres Sándor: Galagonya és József Attila: Altató című versei. Majd magyar énekekkel folytattuk. Virágéknál ég a világ, Még azt mondják nem illik, Száraz tónak nedves partján szóltak a vidám dalok, amiket tanulunk.
Ezután mondókákkal folytattuk: Hinta, palinta, Csip, csip csóka szóltak az ismerős mondókák.
A közmondásokat is a magyar kultúra kincsei közé soroltuk pl. a Jó tett helyébe jót várj, Ki korán kel aranyat lel, Többet ésszel, mint erővel, Jó munkához idő kell mondásokkal, amik nagy fejtörést okoznak az idegen ajkú magyar nyelvet tanulni vágyóknak mély jelentésükkel, hiszen a közmondások jelentése néha még nekünk is nehéz!
A magyar viccek felé is elkanyarodtunk, amiken jót nevettünk. Ezután egy mesét is meghallgattunk Hány lába van a lúdnak címmel, melyben a két jóbarát Kancsali és Fancsali arról elmélkedtek, hány lába is van a ludaknak, amik a jégen állnak.
A vidám mese után Geni néni egy népi játékkal mozgatta meg a másodikosokat. A bújj, bújj zöld ág kedves énekes játék, amit szinte minden magyar ember ismer, és játszott már. A népi játék után táncba hívta a másodikosokat, akik vidáman követték a tánclépéseit, amik a magyar néptáncot, és népzenét is belopták értékként a Magyar Kultúra Napi vidám foglalkozásunkba.
Úgy gondoljuk, hogy gyermekeink és mi is nagyon jól éreztük magunkat ezen a foglalkozáson, ahol csak egy kis ízelítőt kaptunk a Magyar Kultúrából.
Jó volt együtt magyarnak lenni, rácsodálkozni, hogy milyen sok szépet és jót kapunk a magyarságunknak köszönhetően! Jó lenne minden nap emlékezni erre!
Szabóné Várady Katalin és Horváth Ágnes osztálytanítók
